"Nem a munkád vagy... és nem is a bankbetéted! Nem a kocsid vagy és nem a tárcád tartalma! Nem egy menő ruha vagy! Egy bohóckodó ganajkupac vagy a világban." Tyler Durden (Harcosok klubja)
Nekem nagyon tetszik ez az idézet, különösen is az első fele. Nem vagyunk fogyasztók. Nem azért élünk, hogy felhalmozzunk cuccokat, amikre nincs szükségünk, nem ezek a dolgok tesznek minket valakivé.
Az idézet második fele viszont talán túl keveset állít az emberről (bár lehet, hogy néha ez tűnik a legtalálóbbnak). Keresztény szempontból igaz az, hogy az embert bűnösnek tartjuk, de egyszerre végtelenül értékesnek is. Olyan az ember, mint egy gyönyörű művészeti alkotás, amit azonban eltorzított a bűn. De még ilyen állapotában is felismerhető az a szépség, ami az Alkotónk jó ízléséről tanúskodik.
A Harcosok klubjának az alapérzése, hogy árvák vagyunk. Isten elhagyott minket, de nincs is rá szükségünk. Ha tényleg így van, akkor tényleg nem vagyunk más, mint "egy bohóckodó ganajkupac", és bármit teszünk is, az teljességgel értelmetlen és céltalan. Ha mindent elérünk is az életben, akkor is legfeljebb jól öltözött, jól szituált, sikeres ganajkupaccá válunk, semmi többé.
Viszont mi van, ha Isten nem hagyott el minket, hanem mi hagytuk el őt? Mi van, ha azért érezzük magunkat árvának, mert elkóboroltunk Tőle. Mi van, ha Isten elindult, hogy megkeressen minket, és visszafogadjon? Mi van, ha nem kell árvákként élnünk, hanem élhetünk Isten szeretett gyermekeiként is?
Akkor egy kicsit máshogy hangzana ez az idézet. Például így:
"Nem a munkád vagy... és nem is a bankbetéted! Nem a kocsid vagy és nem a tárcád tartalma! Nem egy menő ruha vagy! Egy művészeti alkotás vagy, egyszeri, és megismételhetetlen. Olyan értékes vagy, hogy Jézusnak az élete sem volt drága Érted. Épp ezért nem árva vagy, hanem Isten szeretett gyermeke."
Te hogy fejeznéd be ezt az idézetet?
