talipont

Talipontos segítők (Zsófi és Ákos): Ajajj, esik az eső. Sebaj, amúgy sincs nagy kedvünk leszólítgatni a gyerekeket a játszótéren. Úgyse jönne senki, meg nem is szeretnénk most, ha hülyének néznek, van elég bajunk. De mivel úgyse lesz senki, akár meg is próbálhatjuk. Jé, hát itt vannak gyerekek. Ezek még játszani is akarnak. Nofene.

Gyerekek a játszótérről (Ágoston et al.): Nohát, milyen vicces játékaik vannak ezeknek a fölnőtteknek. Akár mi is kipróbálhatnánk, biztos jobb, mint itt kóricálni. Bár a többi gyerek kicsit fura. De azért lehet velük játszani. Mennyi extra játék létezik a világon, amit együtt tudunk kipróbálni. Ha én ezt a klubban elmesélem! No de mikor lesz ilyen legközelebb?

Anyuka: Nem tudom, hogy mit csinálnak ezek itt, de a gyerekek élvezik. Akár maradhatunk is még egy ideig. Nagy ötlet ez a kockadobálós-csokievős játék, meg ez a másik is a befőttes üvegekkel. Majd kipróbáljuk őket alkalomadtán otthon is.

Isten: Hehe, murisak ezek a talipontosok, ahogy itt bénáznak nekem. Mondjuk, ha nem mentek volna ki játszani, akkor úgyis küldök valaki mást a gyerekekhez. De mégis így volt a legjobb.

LÁ

"Nem a munkád vagy... és nem is a bankbetéted! Nem a kocsid vagy és nem a tárcád tartalma! Nem egy menő ruha vagy! Egy bohóckodó ganajkupac vagy a világban." Tyler Durden (Harcosok klubja)

Nekem nagyon tetszik ez az idézet, különösen is az első fele. Nem vagyunk fogyasztók. Nem azért élünk, hogy felhalmozzunk cuccokat, amikre nincs szükségünk, nem ezek a dolgok tesznek minket valakivé.

Az idézet második fele viszont talán túl keveset állít az emberről (bár lehet, hogy néha ez tűnik a legtalálóbbnak). Keresztény szempontból igaz az, hogy az embert bűnösnek tartjuk, de egyszerre végtelenül értékesnek is. Olyan az ember, mint egy gyönyörű művészeti alkotás, amit azonban eltorzított a bűn. De még ilyen állapotában is felismerhető az a szépség, ami az Alkotónk jó ízléséről tanúskodik.

A Harcosok klubjának az alapérzése, hogy árvák vagyunk. Isten elhagyott minket, de nincs is rá szükségünk. Ha tényleg így van, akkor tényleg nem vagyunk más, mint "egy bohóckodó ganajkupac", és bármit teszünk is, az teljességgel értelmetlen és céltalan. Ha mindent elérünk is az életben, akkor is legfeljebb jól öltözött, jól szituált, sikeres ganajkupaccá válunk, semmi többé.

Viszont mi van, ha Isten nem hagyott el minket, hanem mi hagytuk el őt? Mi van, ha azért érezzük magunkat árvának, mert elkóboroltunk Tőle. Mi van, ha Isten elindult, hogy megkeressen minket, és visszafogadjon? Mi van, ha nem kell árvákként élnünk, hanem élhetünk Isten szeretett gyermekeiként is?

Akkor egy kicsit máshogy hangzana ez az idézet. Például így:
"Nem a munkád vagy... és nem is a bankbetéted! Nem a kocsid vagy és nem a tárcád tartalma! Nem egy menő ruha vagy! Egy művészeti alkotás vagy, egyszeri, és megismételhetetlen. Olyan értékes vagy, hogy Jézusnak az élete sem volt drága Érted. Épp ezért nem árva vagy, hanem Isten szeretett gyermeke."

Te hogy fejeznéd be ezt az idézetet? 

"Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen." Albert Einstein

Az egyházban is néha így mennek a dolgok... csináljuk újra és újra, mert megszoktuk, mert ezt mindig így csináltuk, mert nem is tudjuk, és nem is érdekel hogy lehetne másként. De akkor miért is várnánk más eredményt?

Mernünk kell kockáztatni, mernünk kell hibázni, mernünk kell kísérletezni új dolgokkal ahhoz, hogy reálisan más eredményt várjunk.

Az egyház nem engedhet a Bibliából, Jézus személyéből, a hitből és kegyelemből való üdvösségből, nem engedhet abból, hogy egyedül Istené a dicsőség. Minden másból engedhet...

A reformáció valamikor felforgatta egész Európát, és lelkileg, kulturálisan és társadalmilag is forradalmi volt. Ez a szunnyadó erő most is megvan mind a Bibliában, mind pedig az arra épülő református teológiában. Bárcsak megújulna az egyház, és meglátnánk, hogy Isten hogyan formál át emberi életeket és egy egész társadalmat...